Eredetileg a sport, azon belül a gerelyhajítás érdekelte.

Élt Madocsán, Pakson, Pécsett és Budapesten. Aztán elvitték katonának a második nagy háborúba. Onnan szovjet hadifogoly lett. A táborban kezdett el rajzolgatni, s akkor talán még nem is sejtette, hogy csaknem ötven évig tartó pályáját a rajz, a grafika, az illusztráció fogja kitölteni.
Amikor hazatért a Szabad Száj című vicclaphoz került. Aztán a Dokumentumfilmgyár rajzfilmosztályának tervezője lett, s munkatársként segítette a Ludas Matyi újságot. Független grafikusként pedig számtalan könyv, újság, plakát őrzi munkáját.

Amikor kisfiú voltam, nagyon szerettem Janikovszky Éva könyveit. Szinte mindegyiket Réber László illusztrálta. Szellemes, vicces, ám sosem harsány rajzok voltak ezek, mintha megrekedtek volna egy majdnem kész vázlati szinten, de úgy, hogy közben mégis úgy voltak jók, ahogy voltak.

A hatalom kifejezetten nem támogatta, de azért két Munkácsy-díjat kiérdemelt. Nem volt egy nyalizós, bratyizós típus, világnézete a hadifogolytáborban nyilvánvalóan kialakult. Gondolatai ott rejteznek a fanyar humorral átitatott rajzaiban.