2019. már 07.

Charvolant

írta: Clodovicus S. Carolus
Charvolant

1822. január 8-án George Pocock nevű angol tanár kirándulni vitte a családját. Mivel az első autóra még 64 évet várni kellett, ezért hagyományos kocsival indultak neki a 182 kilométeres útnak, ám a jármű elé, -amit tervezője Charvolant buggynak nevezett- nem lovakat fogtak be, hanem...

...hanem sárkányokat! Igen, igen, majdnem hagyományos, 3 méter magas „sárkányokat”, méghozzá két darabot. Ugyanis a kis pöcök Pocock gyermekkorában sokat eregetett papírsárkányokat, s hamar megértette, hogy hatalmas energia rejlik bennük, vagyis a szélben, ami hajtja őket. Vakmerő módon egyszer székre erősített sárkányokkal emelkedett a levegőbe, s csak óriási szerencséjének köszönhette, hogy e kalandot is túlélte.

A széllel, vagyis sárkányokkal hajtott kocsi szabadalmát 1824-ben nyújtotta be. Részletes leírást is mellékelt hozzá, s ebből tudjuk, hogy a jármű átlagos sebessége 20 km/óra volt, kormányozni a sárkányokhoz erősített segédkötelekkel és a kocsi első kerekeinek forgatásával lehetett. Fékezésre egy vastag vasrúd szolgált. Aki kipróbálta a sárkányos kocsit - kellemes élményekről számolhatott be, mert a szél felhajtó ereje miatt a kerekek csak épp annyira értek a rendkívül göröngyös talajhoz, amennyire az szükséges volt - így az utasok szinte repültek az úton.

Ám Pocock hiába igyekezett minden létező fórumon népszerűsíteni járgányát, mégsem ér el sikert. Viszont később, már a huszadik században újra elővették az alapötletet. A sárkányok szerepét sport-ejtőernyők vették át, s a csendes tengerpartokon csaknem 60 kilométeres sebességgel száguldanak a vakmerő „szélkocsisok”.

sarkanyos_auto.jpg

Szólj hozzá

történelem kütyük izébigyók