Tarasz Grigorovics Sevcsenko (1814 - 1861) ukrán jobbágycsaládba született, s mindössze 11 éves volt, amikor teljesen árva lett.

Már ekkor kitűnt kivételes rajzkészségével, amire földesura is felfigyelt. Ezért néhány év múlva elvitte magával előbb Kijevbe majd Szt. Pétervárra, ahol taníttatta, s ahol jobbágyfelszabadítása után bejutott a Szépművészeti Akadémiára. Itt kezdett el verseket írni, s első kötete a Kobzos nagy sikert aratott.

Festő, grafikus, néprajzkutató és költő lett. Mellette cár ellenes forradalmár, melyért büntetésül besorozták a halálosztagba. Az a II. Miklós írta alá az ítéletét, aki 1849-ben a mi szabadságharcunkat söpörte el. Tolsztoj grófnő közbenjárására kegyelmet kapott, s megtörten, betegen visszatérhetett Ukrajnába, ahol az ukrán értelmiség szellemi atyjaként fogadta, az orosz irodalom legkiválóbbjai pedig maguk közé emelték. Utolsó néhány éve nyugalomban telt, bár lelkében a szerelem iránti vágy tombolt. Sajnos úgy költözött át az árnyak birodalmába, hogy az igazi boldogságot sosem találta meg. E földi világon 47 év adatott neki.

Olyan volt Sevcsenko az ukránoknak, mint nekünk Petőfi. A forradalmár, a hős, a szerelmes költő. Legenda, s mint ilyen: örökké élni fog.

Tarasz Sevcsenko: Hej, Kata, hej, szép Katica

Hej, Kata, hej, szép Katica
Háza - palotája!
Három zaporogi kozák
Áll a kapujába.
Mezítlábas Simon,
Mezítelen Jankó,
A harmadik híres legény,
Iván Jarosenko.
-Bejártuk mi Polóniát
És egész Ukrajnát -
Hej, Kata, hej, szép Katica!
Nem láttunk olyan lányt. -
Egyik mondja: -Testvér,
Hogyha gazdag lennék,
Aranyam mind nekiadnám,
Csak egyetlen egy óráig
Katával lehetnék.-
Másik mondja: -Testvér,
Ha nagy, erős lennék,
Minden erőm beleadnám,
Csak egyetlen egy óráig
Katával lehetnék.-
Harmadik megszólal:
-Mindent megszereznék,
S a világot odaadnám,
Csak egyetlen egy óráig
Katával lehetnék.-
Kata gondolkozott
Sokáig magában:
-Van nekem egy édes bátyám,
Senyved rabigában,
Krímben, tatár vasbilincsben.
Ki meghozza nékem,
Zaporogi kozákok közt
Az legyen a férjem.-
Lovakat nyergeltek,
Útra kerekedtek. -
Hej, Kata, hej, szép Katica! -
Bátyjáért eredtek.
A Dnyeperbe bukott egyik,
Mély sír hűvösébe,
Másikat Kozlovban
Húzták karó-végre.
A harmadik, Iván,
Hétszer kelt birokra -
Tatár rabságból,
Bahcsiszerájból
A lány bátyját hozza.
Reggel ajtók csikordultak,
Nép tódul a házba:
-Hej, Kata, hej, szép Katica,
Tekints a bátyádra!-
Vígan nézegetett,
Pillantott, nevetett:
-Nem bátyám ez, de kedvesem!
Csak tréfáltam veled!-
-Hej, Kata, becsaptál!-
Lányfej hullt a porba,
Szökkent a habos vér-
-Gonosz házba gonosz a sors!
Ne haragudj, testvér!-
-Jobb lesz nekünk most már
Odakinn a pusztán...-
Vágtatott két kozák
Egy hangot se szólva,
Csak a szél süvített,
Nyomukat beszórta.
Hej, Kata, hej, szép Katica!-
Rádobták a földet
S a két híres zaporogi
Nem szólt róla többet.

Kosz-Aral 1848