Eccervót, hónemvót, 75 millió esztendővel ezelőtt élt egy nagy galaktikus király. Úgy hítták: Xenu.

Majdnem az egész galaxison uralkodott, köztük a Földön is, ami akkor még a Teegeeack nevet viselte. Ennek a királynak az volt a legnagyobb baja, hogy a birodalma túlnépesedett. Ezért aztán az egész galaxisból egy csomó embert jövedelemadó felülvizsgálatra hívott be a hivatalba, ahol inkább alkohol-glikol injekciót kaptak, amitől megbénultak. Ezután űrrepülőkre rakták őket, melyek iderepültek a Föld nevű bolygóra, -ami akkor még mindig a Teegeeack nevet viselte- ahol a lebénított emberek milliárdjait halmokba rakták néhány vulkán körül, a vulkánokba hidrogénbombákat süllyesztettek és jól felrobbantották valamennyit. Így mindenki meghalt.Eccervót, hónemvót, 75 millió esztendővel ezelőtt élt egy nagy galaktikus király. Úgy hítták: Xenu. Majdnem az egész galaxison uralkodott, köztük a Földön is, ami akkor még a Teegeeack nevet viselte. Ennek a királynak az volt a legnagyobb baja, hogy a birodalma túlnépesedett. Ezért aztán az egész galaxisból egy csomó embert jövedelemadó felülvizsgálatra hívott be a hivatalba, ahol inkább alkohol-glikol injekciót kaptak, amitől megbénultak. Ezután űrrepülőkre rakták őket, melyek iderepültek a Föld nevű bolygóra, -ami akkor még mindig a Teegeeack nevet viselte- ahol a lebénított emberek milliárdjait halmokba rakták néhány vulkán körül, a vulkánokba hidrogénbombákat süllyesztettek és jól felrobbantották valamennyit. Így mindenki meghalt.
Ámde, mivel a lélek halhatatlan, ezért a lelkeket elektronikus csapdáival foglyul ejtette, bedobozolta és a dobozokat moziba vitte. Ott minden lélek napokig 3-dimenziós oktatófilmeket nézett melyektől jól összezavarodtak. A mozizás után a lelkek összeragadtak és a továbbiakban azt hitték, hogy ők ugyanazok az emberek. Végül párezres csoportokba rendeződtek és megszálltak néhány életben maradt embert. Közben Xenu hatalmát megdöntötték, őt pedig egy távoli bolygó hegyébe zárták. Ma is ott csücsül és lesi, hogy mi lesz.
Itt a vége, fuss el véle.

Ezt a bugyuta sztorit nem én találtam ki, hanem Lafayette Ronald Hubbard a szcientológia nevű vallás/szekta elméleti alapjának számító Dianetika című könyv szerzője.Ha még élne, akkor ma ünnepelné születésnapját, s szerintem nagyokat kacagna azon, hogy a ponyvaszintű történet mivé nőtte ki magát.

Hubbardnak egyébként két élettörténete is ismert. Az egyik a szervezet által hivatalosan elfogadott, szépen kerekített, fényesre csiszolt, színezett történet. A másik a szemtanúk, rokonok, ismerősök, hivatalok által dokumentált sztori.
Apuka hivatásos katona, anyuka hivatalnok, nagypapa állatorvos.Nem voltak túl gazdagok, az apuka gyakori áthelyezései miatt sokat utaztak és költöztek.Írói karrierje 1930-as évektől datálható, főleg bugyuta, ponyva szintű sci-fi novellákat, kisregényeket írt, s viszonylag jól keresett vele.A második világháborúban a haditengerészet hadnagyaként szolgált.A háború után folytatta írói munkáját, közben filozófiai kutatásokat végzett, melynek eredményét az 1950-ben megjelentetett Dianetika című könyvben összegezte. E mű szolgált a mára már hatalmasra nőtt szervezet vallási, gondolati alapjául.Közben három feleségtől hét törvényes gyermek született, de állítólag az óceánjárón, mely menedékül szolgált számára a hatóságok ellen, voltak olyan beavatások, melyekből szintén lett néhány Hubbard baba.

Hubbard -érthető módon- kettős életrajza jól kifejezi személyiségét. A világ felé az emberiség megmentőjeként, filozófusként mutatta magát, míg a háttérben a legsötétebb eszközök használatától sem riadt vissza, csak hogy saját céljait elérje.A nyolcvanas évek elejére a szervezet fiatal vezetői afféle parkolópályára irányították. Szinte magányosan, erősen leromlott egészségi, mentális, elhanyagolt állapotban élt száműzetésben egy farmon. 1986. január 24-én, reggel halt meg. A körülmények igen ellentmondóak, hivatalos boncolás nem történt. Gyors hamvasztás után hamvait az óceánba szórták. Az eseményen egyetlen családtagja sem volt jelen.