Különös és ritka könyv birtokosa lehet az, aki a „A Les songes drolatiques de Pantagruel" vagyis Pantagruel humoros, avagy bizarr álmai című kiadványt a saját könyvespolcán tudhatja.

A 16. század egyik nyomdatechnikai csemegéje valójában csak egy nyúlfarknyi ajánlást és 120 érdekes fametszetet tartalmaz, ám ezek a rajzok egytől egyig zavarba ejtik szemlélőjüket. Nem kötődnek szorosan semmihez, csupán érzelmeket, rejtett gondolatokat, üzeneteket hordoznak azoknak, akiknek vannak ezen képekhez kellően fejlett érzékszerveik.

A könyv kiadója a nyomdász Richard Breton már az elején ügyetlenül igyekezett magáról és barátjáról, -François Desprez-ről a mesteri grafikusról- elterelni a figyelmet, s átirányítani a kor egyik híres, humanista írójára François Rabelais-re (1494-1553), aki méltó továbbvivője volt a botrányos életű, de zseniális Villon által képviselt formabontó irodalmi ideológiának. S e képekkel egyben támogatni szerették volna a mester olvasóit abban, hogy minél mélyebben megértsék Rabelais irodalmi mondanivalóját.

Mert a képeskönyv alkotói szellemi mesterüknek tartották az akkor már csaknem 12 éve halott írót, akiről a jelen irodalomtanárai alig tanítanak valamit, pedig életműve még ma is figyelemre érdemes. Rabelais kalandos élete során megismerte a reneszánsz világ fényes és sötét világát, s műveiben igazi szatirikus gúnnyal igyekezett lehúzni a leplet az álszent, hatalmukkal végletekig visszaélő uralkodó osztályról. Ilyenek nincsenek már, ugye?

Gazdag család gyermekeként bőven volt lehetősége tanulni. Előbb a ferences, majd később a bencés rend adott otthont szellemi fejlődésének. Orvosi, jogi tanulmányait Európa több egyetemén folytatta, de mellette érdekelte a botanika és a régészet is. A gyakorlatilag élete végéig orvosként dolgozó szerzőt, többször megvádolták eretnekséggel, de kapcsolatai és népszerűsége mindig kihúzták a csávából.

Rabelais nevéhez -számos kisebb írásmű mellett- öt könyv köthető, de teljes bizonyossággal csak négy alkotásról beszélhetünk, melyek valóban az Ő szerzeményei. A könyvek valójában a népi fantázia által teremtett Arthur király legendás Gargantua nevű óriásának fiáról és annak utazásáról szólnak. Pantagruel nem csak testében, de étvágyában is hatalmas volt. Ez az éhes óriás szimbolizálta a kor humanista emberét. A vele és kísérőjével megesett történetek beszámolói hihetetlenül népszerűvé váltak, s igazi magasságokba emelték a szerzőt. Műveiből kiharsan a reneszánsz életöröm, a tudásszomj, a felvilágosult, humanista ember gondolkodásmódjának dicsérete. De élesen megcsillan a sorok között a gúny, s a megvető véleménye az álszentségről, áltudományosságról és a hatalmi visszaélésekről.

„Fais ce que voudras!”