október 9.

Zárt szobában, únalom közt,
Mig sok ember tespedez,
És szemétől a komor fal
Annyi szépet elfedez:
Völgyek, erdők és folyók közt
Vígan hajtok addig én!
És örömet nyujt az élet
A természet nyilt ölén.

Víg danára nyílik ajkam,
S merre hajtok, száz szekér
- Postasípom nyers dalára, -
Mind utat nyit, mind kitér.
Úti táskám rejtekéből
Bú, remény csak úgy repűl,
Jövetemre sok vidám arc
Elborúl, sok felderűl.

Sok szülét, rokont, barátot,
Édesen megnyugtatok;
Messze földről ennek, annak
Szíves óhajtást hozok.
A sohajtó lányka keble
Boldog érzelmekre kél,
Ha táskámban kedvesétől
Van egy édes kis levél.

A pazar fiú reménnyel
S nyugtalan vár énreám:
Mert a rég várt örökséget
Érkeztemmel kapja tán;
S mindezekre semmi gondom...!
Dudorászva dalra dalt!
Vígan hajtok, nem cserélek
Sok emberrel hívatalt.

Tompa Mihály : POSTADAL (1840)

Ma már, az e-mailek, sms-ek korában kissé elavultnak tűnik a hagyományos postai szolgáltatás, pedig ennek egységes elterjedése még csak 145 esztendős. Ekkor alapították az Egyetemes Postaegyesületet, mely az adott országok közötti postai szolgáltatásokat gyúrta egységes formába. Az 1874-es alapítást Magyarország is támogatta, s azóta is elismert tagja e mára világméretűvé növekedett szervezetnek.

A mai felgyorsult világban, ahol ezredmásodpercek alatt választ kaphatunk levelünkre, ahol sms-ben történik még a szerelmi szakítás is, egy kicsit gondoljunk a békebeli, írott, borítékba zárt levelek fontosságára, s azokra a szakemberekre, akik mindezeket a hagyományos küldeményeket eljuttatják hozzánk, hiszen ez a nap, a postásoké is, akik mindig kétszer csöngetnek, s akik folyton felidegesítik a kutyákat.