1956-ban sokan indultak nyugatra, hogy ott megélhetést találjanak és egzisztenciát teremtsenek. A kivándorlás azóta is tart. Mit jelent ez? Jöttek időszakok, jöttek kormányok, de a nagy, közös hajónk egyre csak süllyed. Egymásra mutogatnak, holott mindannyian hibásak. S igen, mi, az úgynevezett nép sem vagyunk ártatlanok. Hagytuk, hogy így, legyen, hogy ez legyen. Élni akaró fiataljainknak nem tudunk megfelelő példákkal előállni, s így nincs más választásuk, mint csomagolni és elhúzni innen. Nem is kell messzire menniük, elég csak Ausztriába. Már ott is pozitívabb jövőképük alakulhat ki, mint itt, ebben az állandó marakodásban. Mert ez van itt, hol ezek, hol azok kerülnek a kormányrúdhoz, miközben ezek és azok, még mindig ugyanazok, akik a második világégés után -csalással- megszerezték a hatalmat. Csak ez az ostoba és végletekig elbutított, megfélemlített nép nem látja. Csomagol és megy. Már aki tud, aki még teheti.