Aki olvasta korábbi írásomat a titokzatos Hope gyémántról, annak már nem lesz ismeretlen Madame de Maintenon, a Napkirály utolsó szeretőjének és titkos feleségének neve.

Csodálatos karriert, különleges életpályát befutott történet az övé. Françoise a niorti börtönben született 1635. november 25-én, az apja cellájában. Szűkszavú és furcsa kezdet. Hogy történhetett ez? Apját -többek közt- első felesége és annak szeretője meggyilkolásával vádolták. Egy homályos feljegyzés szerint a második feleségével élt a cellában, így lehetséges, hogy a születés hely megnevezés esetében a börtön írták be. A kislányt aztán nagynénje nevelte, majd apja szabadulása után a család ismét egyesült egy időre. A papa nagy ügyeskedő volt, széles ismeretségi körrel. Így szabadulása után Marie-Galante sziget kormányzójává nevezték ki. Édesanyja nem igazán bírta a karibi klímát és visszatért Franciaországba. Amikor Françoise 16 évesen elveszítette apját is, túl sok választási lehetősége nem maradt. Ő is hazatért és megismerkedett egy fura emberrel, a kor ünnepelt, rendkívül művelt, befolyásos írójával, burleszk költőjével: Paul Scarron úrral. A lány, hogy elkerülje az apácazárdát, inkább hozzáment a nála húsz évvel idősebb és komoly betegséggel küzdő férfihoz, aki bevezette őt a felsőbb irodalmi és társadalmi körökbe. A lány mindent megtanult tőle, s mikor a nagy költő átlépett az árnyak birodalmába, már képes volt megállni a saját lábán. Legkedvesebb támogató barátnője Madame de Montespan márkinő lett, akinek nevét később XIV. Lajos, a francia Napkirály szeretőjeként jegyezte fel a történetírás.

Amikor főhősünk 25 évesen megözvegyült, -vagyona nem lévén- gazdag és igényes nemes urak „társalkodónőjeként” igyekezett talpon maradni. Csekélyke életjáradékát pótolta ki ezzel, s kiváló tapasztalatot is szerzett a férfiakkal történő „társalkodás” területén. Ebből a nem épp kellemes élethelyzetből mentette ki barátnője, Montespan márkinő, aki elintézte, hogy nevelőnő lehessen a király balkézről született gyermekeinek, akik aztán egy csodás vidéki kastélyban cseperedtek Françoise vigyázó gondoskodása mellett. A király néha meglátogatta csemetéit, aztán gyakran meglátogatta őket, majd még gyakrabban meglátogatta őket. Gondolom sejtik már, miért is szaporodtak meg látogatásai. Françoise rávette a királyt, törvényesítse gyermekeit, így azok és nevelőnőjük közelebb költözhettek a királyhoz. 1675-ben már ez a bejegyzés olvasható a királyi naplóban:

„Néhány nappal ezelőtt egy álruhában sétáló herceg, éjszaka egy eltévedt nimfával találkozott a Saint-Germain-i parkban. Tudta a nimfa nevét, ismerte szépségét, tudta, hogy ragyogó szellemű, lelkes, de bölcs elméjű. A nimfa közben hagyta, hogy megtörténjék vele a dolog, és nem utasított el semmilyen szívességet. Ez a nimfa a megszólalásig hasonlított Madame Sc.-ra és én azt hiszem, kitaláltam, ki lehetett az álruhás herceg. E herceg rám hasonlít.”

Innentől kezdve a király új és hivatalos szeretőjévé válik, magasabb rangra emeli, így megteszi Maintenon márkinőjévé. Úgy tűnik, a korábbi sok „társalkodás” tapasztalata megteszi hatását a királynál, aki szinte eszét vesztetten szerelmes lesz a nőbe. A nő pedig okos, ravasz, s igyekszik ügyesen befolyásolni a királyt. Hogy ez milyen mértékben sikerült, arról még ma is vitatkoznak a történészek. Tegyék. Biztosan ráérnek a fűtött kis irodájukban. A király rábízza a trónörökös körüli ügyek teljes körű intézését, s a királynő halála után tulajdonképpen átveszi annak jogkörét is. Oly annyira, hogy a király végül morganikus, azaz rangon aluli házasságot köt vele. A szertartást 1683. október 9-én Párizs érseke végzi. A házasság úgy volt titkos, hogy az udvar és a politikai elit tud róla, ám a népnek nem jelentik be. Naplófeljegyzések beszélik el a házasságkötés pillanatát, de a hiteles dokumentum elveszett a történelmi idők viharaiban.

Utolsó éveit az általa alapított Maison royale de Saint-Louis leánynevelő intézet fejlesztéseivel töltötte. A király halála után ide is költözött, s itt érte őt a halál 1719. április 15-én. Sírját később a forradalmárok szétdúlták, bebalzsamozott testét szétszaggatták. Legtöbb darabját egy magtárban, egy kartondobozban találták meg. Végső temetése 1969-ben történt. Visszakerült oda, ahonnan méltatlan módon kiszedték. Csak abban az intézetben ma már nem elszegényedett, ám nemes kisasszonyokat, hanem katonatiszteket oktatnak.