Ez a történet 1682-ben kezdődik méghozzá Németországban, Schleiz városában. Itt születik meg Johann Friedrich Böttger, a pénzverő fia.

Ahogy cseperedett, egyre több pofont kapott. Főleg apjától. A harag oka a fiúcska kísérletező kedve. Ugyanis elhatározta, hogy alkimista lesz, s megfejti az aranycsinálás titkát. Már másodszor sikerült neki majdnem lángba borítani a házukat, amikor apja megelégelte a dolgot. Elvitte hát Berlinbe egy Zorn nevű patikushoz inasnak. A lombikok és műszerek között igazán jól érezte magát. Napközben a patikusmesterséget tanulta, ám éjszaka, midőn gazdája aludni tért, nekilátott a kísérletezésnek. De Zorn úr rajtakapta, s ütleggel igyekezett eltávolítani. A menekülő ifjú épp Fürstenberg herceg hintója elé zuhant, s csak a szerencse óvta meg attól, hogy a lovak halálra ne tapossák. A herceg támogatta az alkimistákat, s mikor kiderült, hogy a fiú is efféle titkos kísérleteket végez, felkarolta. Drága ruhákba öltöztette, kényelmes lakosztály és pazarul felszerelt laboratórium állt rendelkezésére. De hiába, az aranycsinálás csak nem akart sikerülni. A herceg haragra gerjedt, s -bár Johann újra és újra szökni próbált- elcsípte és tömlöcbe vetette pártfogoltját. Végül Tschirnhaus gróf javallatára Erős Ágost szász választófejedelem és lengyel király szabadította ki azzal a feltétellel, hogy fejtse meg a porcelán titkát.

1708-ban Johann a meisseni agyagból végre igazi porcelánt készített, s ezzel végérvényesen megpecsételte sorsát. Hogy a titkot ki ne fecseghesse, éjjel-nappal őrizték. Mindene megvolt, csak épp a szabadsága nem. Szökni próbált, de mindhiába. Végül -bosszúból- tényleg titkokat árult el a porcelán készítésével kapcsolatban. A király ekkor halálos ítélettel sújtotta, amit sosem hajtottak végre, mert a börtönben sínylődve elhagyta életereje, s 1719-ben távozott az árnyékvilágba.