Hogy egy férfi mit, vagy inkább inkább kit tart szépnek az nagyon szubjektív. Van akinek a Willendorfi Vénusz a leggyönyörűbb a világon "akire” mellesleg Szombathy József régész talált rá, másnak a csontkollekciók jönnek be, nekem inkább a Merilyn Monroe típus a nyerő.

Az is befolyásolja a megítélést, hogy mely részén él a világnak, hiszen egy afrikainak nem biztos, hogy a szíve csücske egy hófehér bőrű angol, vagy egy ázsiai lehet, hogy iszonyatosan randának látja például Júlia Horta brazil szépségkirálynőt, bár ezt azért kétlem.

De tényező lehet a kor is, sőt, még a történelmi időszak sem mindegy. Így volt ez a 19. századi Iránban, ahol a Qajar hercegi család egyik hercegnője oly szép volt, hogy miatta egy tucat férfiú lett öngyilkos. Hát.... Ízlés dolga. Rákeresve a hercegkisasszonyra, -akit egyébként Zahra Khanom Tadj es-Saltaneh-nek hívtak- egy számomra kissé bizarr képet dob ki a rendszer. Úgy tűnik, a perzsák merőben mást gondoltak a szépségről, mint most mi. Miatta öngyilkosnak lenni? Brrrr!

Aztán jobban belemélyedve, mármint a témába, kiderül, hogy a képen valóban egy hercegnő van, ő is a Qajar családból, de nem AZ a bizonyos hercegnő, s a neve Esmat Al-Dowleh. E bajuszos illető volt az első iráni nő, aki megtanult zongorázni. Végül megtalálom az igazit, a valódi hercegi leányt, bár nagy köszönet nincs benne. Nézem...

Szóval...nem egy Shirin Heidari, iráni szépségkirálynő. Persze nézzük a jó oldalát: legalább nincs bajusza! Róla egyébként több adat van. Férjhez adták, szült négy gyermeket, majd magasról tojt az iráni szokásokra, mert úgy döntött, hogy aktív feminista lesz. Elvált a férjétől és aztán élete végéig az iráni nők jogaiért harcolt. Gyakran mutatkozott európai ruhában, dohányzott és néha legurított egy-egy pohárka bódító itókát is. Írt és festett, megtanult hegedülni és tökéletesen beszélt franciául. Házában irodalmi, politikai szalont működtetett, s naplójából az is kiderül, hogy egy modern, európai mintára működő Irán volt az álma.